Azt hallottad már, hogy Galla Miklós megint reklámoz?
Az Aranyívek az újabb poharas promóciójával most nem a gyerekekre vagy a sportra alapoz – ahogy az lenni szokott – újra elővette Galla Miklóst. Nem az a kommersz komikus, akit mindenki szeret (alapesetben én sem), mégis ki az, aki ne ismerné fel a hangját? A hanglejtés és a frekvencia érzékenyen érint ugyan, de tőle már megszoktuk.

Eszembe jutott a manapság már a csapból is folyó sok stand up-os, akiknek „van az a pénz, amiért korpás lesz a hajuk” és OTP-t, Nivea-t meg ki tudja, még mit reklámoznak. Na és ott vannak a Beugrósok, ők is feláldozták lelküket a pénzintézetek (Axa) oltárán. Nagy divat lett ez kérem szépen.

Ha sorra vesszük  őket, rá kell jönnünk, hogy bizony a McDonald’s kezdte korunk humoristáinak ilyetén felhasználási módját. (Persze csak kis hazánkban. El tudom képzelni, hogy a Whose line is it anyway színeszei is kaptak korábban reklámszerepeket – Ha valaki talál ilyet, szívesen fogadom.) Méltatlanul elhanyagolt reklámként indult a nyáron, nem kavart nagy port, ám mégis egyre több humorba bújtatott produkcióval találjuk szembe magunkat a műsorszünetekben.

Galla monológjai annyira buták, hogy az már jó.
A párápáppápáá annyira furán hangzik tőle, hogy nem is értem miért nem lett még „Gerappa” gyanús. Nem véletlen tehát, hogy idén is ő adja el a poharakat.
Szerintem: egyedi, fárasztó, kissé abszurd – vagyis önmagát adja – és ez teszi remekké.
Részemről dicséret illeti érte a DDB-t.
Ööö, ez nem vicces, de igaz.