Van az a reklám, amire nincsenek nyomdafestéket tűrő vagy Szalai Annamária nyugalmát megtartó szavak... Ez az a fajta.
A teljes értetlenségből felocsúdva azon gondolkodtam el, hogy vajon mi járt a fejében annak az ügynökségnek/kreatívnak, aki ezt megcsinálta és milyen ügyfél az, aki elfogadta? Arra jutottam, hogy ez valamelyik elmebeteg japán reklámból fennmaradt dolog lehet. Vagy valami vicc, amit mi halandók nem érthetünk.
A tisztasági betétet bizony már máshogy szokás a lábak közé helyezni és igen, a menstruálás közösségi ereje ezentúl vitathatatlan...
És még valami: Ha musicalt akarok nézni, színházba megyek. Ha ott Szinetár Dóra és Bereczki Zoltán elénekli a szünetben, hogy mennyire jók az Always betétek, még meg is tapsolnám. Jók voltak azok a "régi" éneklős reklámok, de azt hittem ebből már kinőttünk.
Ha már betétek, nem hagyhatom ki az Always egyéb csodás alkotásait sem, melyek nem csak feszegetik a józan ész határait, de lassan emberi mivoltunkat is meghazudtolják és átveszik a hatalmat felettünk...
Eddig azt hittem, hogy a szárnyas betétek egyszer majd repülni fognak, de tévedtem. Nagyvilági életet élnek, mindennapjaik játékgépekkel és hullámvasutakkal telnek.
Most megyek és megtanítom a tamponomat táncolni...