Az egyik blogban a bizalom kapcsán felmerült a gondolat, hogy aktivizálni kellene kicsit a reklámokat, kicsit felpörgetni, aktív energiára bírni az embereket.


Legjobb vásárló az elégedett vásárló, méghozzá az, amelyik aztán szájpropaganda útján terjeszti is ezt az elégedett mivoltát- no persze főleg olyanoknak, akik előtt van hitele.
Vegyük rá, hogy éljen nekünk velünk, gondolkodjon velünk, hiszen neki általunk lesz jobb, mi tesszük szebbé az ő világát, sarlang sarlang porhintés porhintés, mi érte vagyunk, segítsen jobbá tenni mások életét is.

Bírjuk aktivitásra, engedjük be a játékba, hagyjuk, hogy magáénak érezze a márkát.

Mi lenne, ha minden játékgyártó ingyenes konzolokat helyezne el a buszmegállókba? Ha mindenhol termékkóstoltatás lenne?
Ha csupa-csupa interaktív reklám venne minket körül? Ha tényleg érdekes lenne minden reklám, jó kreatívjai lennének az óriásplakátoknak, és a bannereket is minőséginek találnánk. Ha minden márka megtalálná a számára legkedvezőbb kommunikációs csatornákat, a célcsoport legjobb elérési útját, a saját legjobb 'profilját'.
Ha sikerülne 'maximalizálni' a vállalati imázst, mindenki tökéletesen tisztában lenne a vállalat remek termékének értékével.

Ha nem lenne több unalmas mosópor reklám, egy tucat műzli reklám, és öblítő spot, mikor mennénk pisilni, vagy kukoricát pattogtatni? Ha minden óriásplakát érdekes lenne, vajon hány órát késnénk egy-egy találkozóról? Ha minden banner tök jó lenne, mennyi időt töltenénk a gép előtt?

Mert ebben az utópiában a reklámot nézők sorozatos orgazmusokat élnek át, vagy feszülten figyelik, milyen szuperjó reklám jön most( ezt még leírni is bizarr), vajon mire képes még az ő hiperinteligens kakaópora. A reklámok alatt kéjjteli ohhhh-ok, hangos kacagások, és csodálkozó jééééé-k hallatszanak a wáááoooo-k között. A delikvensek a TV elé vannak szinte szögelve. Az utcán járva perceket időznénk a plakátok csodálatos koppintásait kreatívjait figyelve, a fondorlatos szövegeket ízlelgetve, a reklámtáblákkal a nyakukban sétáló csövesek jól elhelyezett reklámhordozók között. Az utcai interaktív játékok, és outdoor reklámok egymást érik, és az ember egy izgalmas zsibvásárban érzi magát. Gerillareklám-forgatások flashmob-ok hátán. A honlapok hirdetései szintén érzéki örömöt jelentenének a látogatóknak, napi több órát töltenénk azzal, hogy felfedezzük az összes ismert, és ismeretlen cég honlapját, hogy minél több értékes információt szívjunk magunkba.

És egy nap 36órából állna, melyből az egyik + 6-ot vásárlással, a másik +6-ot informálódással töltenénk. De mi alapján döntenénk, ha tökéletes lenne az informálódás, és minden cégnek sikerülne elhitetnie velünk,hogy ő nem pusztán az 'optimálisan megvalósítható'  legjobb megoldást kínálják, hanem mindenidők legjobb megoldását? Szükségünk van nekünk erre tényleg? Maslow is megmondta már, ha megtaláljuk az első kielégítő megoldást, a problémát általában megoldottnak tekintjük, és továbblépünk. Miért pazaroljunk időt és energiát a még jobb megoldásra, mikor nekünk már az is jó, ami van? Pusztán azért, mert más a gyártója, a logója, vagy a színe? Ha funkciójában nem jobb, miért vennénk másikat? Csak mert a reklám azt mondja?


Az emberek általában nem szeretnek,és nem is akarnak reklámokkal foglalkozni. Jó, ha van 1-1 figyelemfelkeltő outdoor rendezvény, vagy jókis reklám, amiről beszélhetnek, amiket emlegethetnek, amikből mémek lesznek, de a reklám a legtöbbek számára szükséges rossz marad. Megszakítja a Helyszínelőket, késlelteti a mozifilmet, és kidobnivalót ad a kezébe, meg telerakja vele a postaládáját.

Annyira sok márka van már, és annyira nagy a reklámzaj, hogy ha minden márka előállna egy még interaktívabb márkakampánnyal, egy még aktivizálóbb rendezvénnyel, még nagyobb csinnadrattával és még alaposabb bevonással, az egész világ egy nagy búcsúvá, cirkusszá alacsonyodna, ahol egymást érik az attrakciók, de a zaj elnyomja a lényeget. A tiszta hangot. Az életet. Vásárolok- tehát vagyok?

Nem az a fontos, hogy milyen hiper zenelejátszót akarnak ránk beszélni még, vagy milyen extra funkciójú autót. Az a fontos, hogy a valódi igényeinkre rájöjjenek. Nem kell, hogy kiabáljanak, nem kell, hogy beessenek az ablakon. A jó bornak nem kell cégér*. Ha akarom, úgyis megtalál. Ha nem, talán nincs is rá szükségem igazán. Akkor meg minek akarnak elérni? Attól, hogy egyre hangosabban kiabálnak, nem fogjuk egyre jobban észrevenni őket. Csak egyre jobban összezavarodunk.
Ha minden reklám tökéletes és szuper lenne, már-már unatkoznánk:) Nemde?

*Napi dilemma: hogy kerül a képbe a pálinka, a vicc, a bank, a bőr az első 10 találatban???